A nagyváros tengeréből kiemelkedő zöld sziget lakói közül a madarak vannak a legjobb helyzetben. A növények helyhez kötöttek, a pókok, rovarok, hüllők, nem képesek nagyobb távolságokra vándorolni. Létük és jövőjük itt a Sas-hegyen attól függ, hogy megmarad, vagy eltűnik ez a zöld sziget, amely számukra az utolsó menedéket jelenti.

 

A madarak szerencsések, mert repülni tudnak! A számukra kedvezőtlen változásokra gyorsan reagálnak, egyszerűen elköltöznek. Ám ha a körülmények kedvezőbbre fordulnak, újra megjelennek és benépesítik az élőhelyeket. Mozgékonyságuknak és nagyfokú alkalmazkodóképességüknek köszönhetően a Sas-hegyen élő madárfajok tehát nincsenek olyan kiszolgáltatott helyzetben, mint az itt élő helyhez kötött élőlények.

 

Ebből az is következik, hogy a Tudástárban szereplő fajokon kívül a látogatók alkalmanként más fajokkal is találkozhatnak. A részletes leírásban 30 olyan faj jellemzését, képét és hangját adtuk meg, amelyek a fészkelési időszakban, márciustól-június végéig a területen megfigyelhetők.

 

A Sas-hegy fontos pihenőhelye a vonuló madaraknak.

 

A vonuló madarak egy része látványos és hangos alakzatokban repül a telelőterülete felé ősszel, és költőhelye felé tavasszal. A vadludak, darvak, gólyák számára nem jelent nehézséget egy nagyváros átrepülése. Több száz kilométert is képesek megtenni megállás nélkül, és csak ott szállnak le, ahol pihenésre, táplálkozásra alkalmas területet találnak.

 

Vannak azonban olyan madárfajok, amelyek vonulásuk közben szinte észrevétlenül, úgy is mondhatnánk, bokortól bokorig röppenve haladnak. Ezek a fajok, főleg a rigófélék, poszáták, füzikék csak akkor repülnek át nagyobb távolságokat, ha más lehetőségük nincs.

 

Ha tengerek felett kell átrepülniük, útba ejtik a szigeteket, ahol megpihenhetnek, táplálkozhatnak. Egy olyan nagyváros, mint Budapest, a vonuló madarak számára éppen olyan sivár és alkalmatlan terület, mint a nyílt tenger. Ha nem lennének benne olyan biztonságos pihenőhelyet és táplálkozási lehetőséget nyújtó menedékek, mint a Sas-hegy, akkor a kis testű vonuló madarak nagy ívben elkerülnék ezt a számukra élhetetlen kőtengert.

 

A Sas-hegy kiváló menedékhelyet biztosít a bujkálva vonulóknak.

 

Szeptember – október hónapban poszáták, rigók, légykapók, füzikék, pintyek és sármányok népesítik be a bokros lejtőket. Az egyes madarak csak néhány napig maradnak. Pihennek, feltöltik tartalékaikat az ilyenkor bőségesen rendelkezésre álló táplálékból, majd folytatják útjukat a telelőhelyük felé. A rövid távú vonulók közül néhány faj – kihasználva a terület barátságos, mediterrán jellegű éghajlatát – a telet is itt tölti.

 

A Sas-hegy téli menedéket biztosít.

 

A Sas-hegy madarai között télen találunk egy jellegzetes magashegységi fajt, a havasi szürkebegyet. Képe a kiállításon látható, a Tudástárban hangját is megtalálja.

 

Már csak történelem!

 

Két madárfaja van a hazai faunának, melyek valamikor jellegzetes lakói voltak a Sas-hegynek, ám napjainkra eltűntek. A kövirigó sajnos végérvényesen. Az erdei pacsirta tavaszi vonuláskor még megfigyelhető valamikori fészkelő helyén, a két csúcsot borító sziklagyepen, ám költeni már nem marad itt. A Tudástárban hosszabb leírást is talál róluk.

 

Máshol fészkelnek, a Sas-hegyre táplálkozni jönnek.

 

A Sas-hegy nyári képéhez hozzátartozik a magasabb csúcs felett lebegő vörös vércsék látványa. A Tudástárban az ő leírásukat és fényképüket is megtalálja.