A Sas-hegy kutatása során hamar kiderült, hogy a terület növényvilága páratlanul gazdag és változatos. Azt pedig minden rovarász tudja, hogy az ilyen helyek rovarfaunája is bővelkedik különlegességekben. Akik a rovargyűjtés szándékával keresték fel a hegyet, nem csalódtak: a rovarászok már a XIX. század óta jártak ide a ritkaságok reményében.

 

Papp József A budai Sashegy élővilága című dolgozatában 438 sas-hegyi rovarfajt sorol fel. Ha figyelembe vesszük, hogy a Magyarországról eddig ismert rovarfajok száma jócskán meghaladja a 20 ezret, a 438 nagyon alacsonynak tűnik. Papp József azonban csak azokat a fajokat közölte, amelyeket más szakirodalmi források említettek. A Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteményei azonban sokkal több fajt őriznek a Sas-hegyről, és ha egyszer elkészül a Sas-hegy rovarfaunájának teljes leltára, a fajok száma több ezer is lehet.

 

A Sas-hegyen élő rovarok közül a karsztbokorerdőkhöz, a sziklagyepekhez és a lejtősztyeppekhez kötődő fajok a legértékesebbek. Ezeknek a rovaroknak Dél- vagy Kelet-Európa az igazi hazája, Magyarországon csak szigetszerűen fordulnak elő. Nem kevés közülük a Kárpát-medencében éri el az elterjedési területe északi határát. E fajoknak a Sas-hegy a „klasszikus” lelőhelye. Az ilyen mediterrán elterjedésű rovarok a Dunántúli-középhegység más pontjain is megtalálhatók – így a Balaton-felvidéken, a Vértesben, a Pilisben, vagy a közeli Csíki-hegyekben –, ám ilyen összetételben, együtt csak a Sas-hegyen láthatók.

 

Ajánlott irodalom:

Papp József 1977: A budai Sashegy élővilága. Biológiai Tanulmányok 5. – Akadémiai Kiadó, Budapest, 99 pp.