Különleges megérzés és kiváló helyismeret vezérelte Dudich Endrét, mikor a fiatal Balogh Jánosnak – későbbi akadémikusunknak – doktori témájául a Sas-hegy pókfaunájának feltárását jelölte ki. Ebből a négy éven keresztül végzett munkából az egyik legtöbbet idézett hazai zoológiai munka született. A XIX. században Herman Ottó 2, Chyzer Kornél 26 faj előfordulását említi a hegyről. Balogh János 171 pókfajt mutatott ki a Sas-hegyen, amely ezzel Európa legjobban kutatott területévé vált. Négy faj innen vált a tudomány számára ismertté. Közülük a magyar kövipókot (Cryptodrassus hungaricus) hazánkból továbbra is csak innen ismerjük, a hamvaspókok közé tartozó rejtett életmódú Altella orientalis-t pedig az egész világon sehol máshol nem találták meg, kizárólag a Sas-hegyen.

 

A kilencvenes években – hatvanöt év elteltével – megismételt felmérés eredményei már azt is bizonyítják, hogy milyen természetmegőrző szerepe lehet egy város belsejében létesített védett területnek (Samu Ferenc, Szinetár Csaba és Bleicher Krisztina, 1994-1998).

 

A két vizsgálati periódus során, együttesen 260 pókfaj előfordulásáról kaptunk adatot, ami azt jelenti, hogy a hazánkból ismert pókfajok több mint egyharmada, élt/él a hegyen.

 

Elképesztő fajgazdagság! Minek köszönhető mindez? Elsősorban annak, hogy a hegy legjellemzőbb növénytársulásai, a dolomitgyepek ma is biztosítják a növények és a kis testű állatok életfeltételeit. A bemutatott 15 faj között, a ritkaságok és különlegességek mellett, néhány olyan pók is szerepel, melyet a hegy bejárása során a figyelmes látogató is megfigyelhet.