A Sas-hegy számos meleg- és szárazságkedvelő hüllőfajnak ad otthont. Az itt előforduló gyík- és kígyófajok nagy része gyakori Magyarországon, ám ez a 30 hektárnyi kis élőhelysziget mégis különleges pontja hazánknak. Hüllőfaunánknak ugyanis két olyan eleme is megtalálható itt, amelyeknek hazai állományai nem csupán kicsik és veszélyeztetettek, de az európai elterjedésük peremén találhatók. A haragos sikló (Hierophis caspius) és a pannongyík (Ablepharus kitaibelii fitzingeri) valaha összefüggő területen népesítették be a Kárpát-medencét, ám az emberi tevékenység miatt mára csak elszigetelt populációkban fordulnak elő. A nagyvárossal körbevett Sas-hegy e ritka és értékes, fokozottan védett hüllők egyik utolsó menedéke.

 

A haragos sikló sas-hegyi előfordulásáról először 1825-ben Frivaldszky Imre természettudós tett említést, és az 1910-es évekből származó adatok szerint a faj még gyakorinak számított. Élőhelyének beszűkülése és az emberi zavarás következtében azonban ma már kicsi a valószínűsége, hogy haragos siklóval találkozunk a Sas-hegyen kirándulásunk során.

 

A pannongyíkot Kitaibel Pál fedezte fel Magyarországon 1797-ben. A nálunk élő állományok az Ablepharus kitaibeli fitzingeri alfajhoz tartoznak, amely csak a Kárpát-medencében fordul elő. A Sas-hegyen található populáció sajnos rendkívül sérülékeny.